Három gyerek köll, miből?

 2012.09.19. 07:30

Alaptétel ugye, hogy gyereket a hülye is tud „csinálni”. Ahhoz kérem szépen nem kell különösebb „szaktudás”. Nyilván ha a kutyák, macskák és az állatvilág összes többi lakója megoldja, akkor az embernek sem jelenthet ez különösebb kihívást. Mármint technikailag.

Gyereket a hülye is tud csinálni, szoktuk volt mondani, de viszont felnevelni, embert „csinálni” belőle, szakmát adni a kezébe (lehetőleg jót) és elindítani az életbe. Na az már valóban feladat. Egynél is, kettőnél, háromnál meg aztán pláne. Ez az ami már viszont nemcsak technikai kérdés. Értsd úgy, a gyermekvállalás nem csak annyiból áll, hogy a spermiumokat a megfelelő időben a megfelelő helyre juttatjuk, aztán várunk kilenc hónapig, hogy fiú lett-e vagy lány. (illetve vannak, akinek csak ennyiből áll a dolog, de ebbe most nem menjünk bele, maradjunk a normális embertípusnál)

Kormányunk régi vesszőparipája a három gyerek, volt is szlogen ezzel kapcsolatban, gondolom mindenki emlékszik még rá. Ez a gondolat rendszeresen visszatér, hol ebből, hol abból a szájból hangzik el, van, hogy nyíltan, máskor burkoltabban, de a lényege ugyanaz. Nem is áll messze tőlünk, magyaroktól ez a gondolat. Biztos sokan emlékeznek arra a „szállóigére”, hogy egy az apuka helyett, egy az anyuka helyett, egy pedig, hogy szaporodjon a nemzet. Egyébként én is egyetértek ezzel, jó a sok gyerek, jó a sok fiatal, akik majd a helyünkbe lépnek. Tehát alapjában véve egyet is értek ezzel, igenis legyen sok gyerek!

Viszont, ahogy említettem, értelmes embereknél nem úgy működik ez, hogy potyognak a gyerekek, aztán majd lesz valami velük. Értelmes ember az ismeri az olyan fogalmakat, hogy családtervezés, előrelátás, gondoskodás és gondolkodás. Az értelmes ember az kérem szépen nem egy gyerekgyártó kisiparos, aki úgy áll hozzá a dologhoz, hogy akkor innentől kezdve nem húzunk kotont azt' jónapot! Inkább számba veszi a lehetőségeit, átgondolja, mit is jelent egy gyereket eltartani, felnevelni, iskoláztatni, aztán melléteszi, hogy reálisan mit tud vállalni a következő 20-25 évre és ezek alapján dönt. És sajnos ma az jön ki neki, hogy két gyerekhez is nagy bátorság kell, nemhogy háromhoz. Így aztán hiába a felülről jövő kérés, hiába a benne munkáló vágy, tudja, hogy max. kettő, de azt is csak minden bátorságát összeszedve.

Most olvasom, hogy 143.000 forint az átlagfizetés Magyarországon. Mármint ez a kézhez kapott összeg. Na most abba ne menyünk bele, mennyien kapnak a szívükhöz a Duna–Tisza közében, de pláne a Tiszántúlon (tehát gyakorlatilag az ország felében), hogy „te jó Isten, egyszer annyit kereshetnék!”, merthogy arrafelé két proli fizetése jön ki 143.000-re. És boldog aki dolgozhat, mert az emberek nagy részének még ez sem jut. Tehát felejtsük el, hogy ez a 143.000 havi fix rengeteg melósnak, családfenntartónak (gyakorlatilag a többségnek) inkább csak vágy, mint valóság, és kalkuláljunk ezzel.

Kezdődik mindjárt azzal, hogy az egyik fizetés kapásból kiesik. Már amennyiben olyan szerencsés párról van szó, ahol mindkettőjüknek volt ilyen jó kis fizetése... Szóval megszületik a pici és marad az apuka 143.000-re, meg a gyed vagy gyes. Legyünk nagyvonalúak, havi 200.000 a bevétel. Na most az ország keleti felében (meg sok egyéb helyen is) hangosan kurvanyáznak, hogy „hogy az anyád büdös picsájába jönne össze havi kétszázezer” és én sajnos megértem őket. Annyit tudok hozzátenni, természetesen nem akarom hergelni őket, ez csak egy elméleti számolgatás, tudom, hogy sokaknál ez csak egy álom. Tehát maradjunk ennél a számnál.

Valahol lakni kell, gondolom ez evidens. Azért árokparton vagy híd alatt nem igazán lehet gyereket nevelni. Szóval lakás kell, annak meg rezsije van. Nem kevés. A magam példáját tudom felhozni, téli hónapokban olyan 80 körül (mármint annyi ezer), de van 1-2 igazán kemény, a Január-Február, ott felmegy 90 fölé, szinte 100 (mármint ezer). Pedig nem palotában lakom, nagyjából 60-70 négyzetméter. Igaz, a fűtés nem éppen modern, ráadásul gázkazán és szigetelést is lehetne még korszerűsíteni. A baj az, hogy akárhányszor ültem neki az ezzel kapcsolatos kalkulációknak, egyszer sem sikerült úgy felkelnem, hogy őszinte lett volna a mosolyom (inkább sírhatnékom volt). Szóval marad ez a rezsi. Jó, ebben benne vannak olyan „luxusdolgok” is, mint kábeltévé meg internet és telefon. Persze adódik a kérdés, Európában, egy uniós tagállamban, a XXI. század hajnalán mennyire is kellene ezt luxusnak tekinteni? De jó, gondolatban kössük ki a tévét, meg a netet (telefon azért csak kell egy kisgyerekes családba, nem?) és maradjunk a kerek 80 ezernél, mármint rezsiügyileg. Tehát akkor marad 120.000 forint a kasszában. Ezt tessék beosztani 30 napra, normális (mondom NORMÁLIS!) napi háromszori étkezésre, ruházkodásra, szórakozásról már nem is beszélek, arra ott a tévé. (ja bocs, azt most köttettük ki gondolatban, mer' az má' luxus) Azt látjuk, hogy marad napi 4.000 forint arra, hogy két felnőtt, meg egy gyerek naponta háromszor rendesen egyen, meg ruházkodjon. És akkor itt most egy gyerekről van szó, nem háromról. És meg sem említettünk olyan „apróságokat”, hogy mibe kerül a pelenka, a babaápolási cikkek, az „ingyenes” orvosi ellátás (de konkrétan a gyógyszer), az óvoda, az iskoláztatás... vagy azt, hogy mennyi rengeteg család van, ahol az apukának nem jut havi 143.000 a zsebébe, hanem csak 80, esetleg 100, és ezzel kell kalkulálniuk. Inkább nem is megyek bele jobban, mert oda lyukadunk ki, hogy a magunkfajta egyszerű prolihoz képes Bear Grylls kutyafasza. Hogyan éljük mégis túl a telet? Úgy, hogy az átlag magyar azért gürcöli végig a nyarat és spórol, hogy aztán a telet valahogy kihúzza.

Nos, ha valaki még mindig nem értené, hogy miért nem mer 3-4 meg 5 gyereket vállalni az átlag magyar, annak leírom azt is, hogyan viszonyulnak a munkaadók az anyukákhoz. Mert ugye egyszer csak lejár a gyed/gyes és anyukának meg kéne jelennie a munkaerőpiacon. Gondolná az ember, de jó, véget értek a szűkös évek, immáron két fizetéssel töltődik a családi kassza. Lófaszt. Eleve nem könnyű ugye munkahelyet találni. Aztán ha mégis akad(na), az „interjún” az első kérdés (vagy legalábbis az elsők közti), hogy van-e gyerek és mennyi. És még véletlen sem azért kérdik, mert a cég olyan család centrikus lenne. Pont ellenkezőleg. A honi munkaadók szemében a kisgyermek nem érték, hanem nyűg. Mert az anyuka majd szülőire megy, mert ha beteg a gyerek otthon marad ápolni, stb. Hát még ha azt hallják, hogy mindjárt három gyereke is van... Szégyen, de sajnos igaz, a nő a szülés pillanatában megbélyegzetté válik a munkaerőpiacon.

Persze, én elhiszem, hogy könnyű a vastagon bélelt borítékok és a rejtélyes tartalmú „nokiásdobozok” világából leüzenni az egyszerű prolinak, hogy több gyerek kell. Ott, abban a világban egyszerűnek tűnik a dolog. Itt, ebben a világban, a magunkfajta prolik világában, már közel sem annyira...

Címkék: politika család fidesz gyermek megmondás

A bejegyzés trackback címe:

https://megmondogato.blog.hu/api/trackback/id/tr884786619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása