Most épp „Jedi lovag vadászként” aposztrofáljuk őket és jókat kacarászunk. Ezt persze értem, a kisembernek, a magamfajta kisembernek, nyilvánvalóan vonzó gúnyolódni a hatalmon lévővel vagy annak szolgáival. Pláne így vagyunk ezzel, ha az adott szolgában, illetve szervezetben a hatalom settenkedését véljük felsejleni. Nincs is ezzel baj, nekem sincs ellenemre az ilyesmi. Most viszont, a józan ész nevében, meg kéne állni és elgondolkodni egy kicsit!
Szóval az nem lehet vagy legalábbis nem normális, hogy emberek, a józan észnek, logikának és realitásnak ellentmondva foglaljanak állást, csak arra alapozva, hogy szimpatikus-e a cselekmény elkövetője. Ugyanis ez egy teljesen kifordult világhoz vezet. Térjünk már észhez, egy cselekedet nem attól lesz jó vagy rossz, hogy ki követi el! Maga a cselekmény jó vagy rossz és nem azáltal válik azzá, hogy szimpatikus-e az elkövetője. Ugye egyetértünk abban, hogy a náci haláltáborok vagy éppen a szovjet gulágok nem azért voltak rosszak, mert Hitlernek vagy Sztálinnak nem volt szimpi a fizimiskája? Ugye, ha nem ez a két rossz arcú legény, hanem mondjuk két, Leonardo di Caprio külsejével megáldott fickó „üzemeltette” volna őket, akkor is ugyanúgy rossznak tartanánk? Na most azért, látva néhány ember reakcióját, ebben is elkezdtem kételkedni.
Véleményem szerint kifejezetten rossz az, ha az emberek már csak és kizárólag az érzelmeik által vezérelve tudnak megítélni egy-egy eseményt. Ha képtelenné válnak arra, hogy objektíven, magát az esetet megítélve, teljesen függetlenítve magukat az eset szereplőitől, értékeljenek. Mert ez egy teljesen hamis, irreális világképhez vezet. Mert mi is történt legutóbb a TEK háza táján? Az egyetem diszpécsere arról tájékoztatta a rendőrséget, hogy egy hallgató pisztollyal ment be az előadóba. A rendőrség átadta az információt a TEK-nek, akik a helyszínre vonultak. Végül, hála Istennek, kiderült, hogy csak játékpisztolyról van szó és nem valós életveszélyről. Mondhatni, komikus vége lett az esetnek, de lehetett volna tragédia is. Emlékezzünk csak a pécsi esetre, ahol egy halott és három sebesült jelezte az ámokfutó útját, szintén egy egyetemen. Komolyan adódik a kérdés, van olyan, magát értelmes felnőttnek tartó ebben az országban, aki szerint egy ilyen bejelentés után a rendőrségnek (vagy a TEK-nek) azt kellene mondania, hogy „ugyan már, biztos csak játékpisztoly” és félretenni a telefont?
„Minek ennyi kommandós egy ilyen hülyeséghez, ahol kellene ott meg nincsenek”
Az egyik „kedvenc” hozzászólásom, az egyik hírportálon. Jó példája ez „az utólag már könnyű okosnak lenni” örök igazságának. Persze, így utólag, annak tudatában, hogy valójában nem volt életveszély, már könnyű megmondani a frankót. Ki se kellett volna vonulni, sőt a telefont is kár volt felvenni. De ezt akkor és ott tudta, tudhatta valaki? Nyilvánvalóan nem. És ha félretesszük minden előítéletünket, minden ellenérzésünket, a józan eszünkre hallgatunk, akkor azért, ha csak halkan is, de elismerjük, egy ilyen szituációban pontosan így kell cselekednie az illetékes szerveknek. Ez az elvárásunk. Mert inkább nevessünk tízszer, mint, hogy sírnunk kelljen akárcsak egyszer is.